FótiFuti 2017.

Íme a következő kihívás: ehét szombaton, május 27-én reggel 9:30-kor startol a FótiFuti 2017. terep félmaraton mezőnye.
A FótiFuti különösen kedves a szívemnek. A lányomnak köszönhetem, hogy Fótra költöztünk; Fótnak, a kutyusunknak és a FótiFutinak pedig köszönhetem, hogy elkezdtem futni 2014-ben. Akkor még csodálattal vegyes tisztelettel bámultam a félmaratonistákat - csupa izmos, sportos, kemény fából faragott férfiakat és nőket :) 2015-ben már velük együtt futottam életem első félmaraton versenyét, itt a FótiFutin, akkor még 2 óra 19 perc alatt, utolsó előttiként bekocogva, csak teljesítésre törekedve. A következő évben, 2016-ban, túl első Balaton Szupermaratonomon, 10 percet lefaragva a tavalyi eredményemből, 2 óra 9 perccel a nők között megnyertem a FótiFuti félmaraton távját. Most 2017-ben, a második Balaton Szupermaratonon és első Sárvár 12 órás ultrafutásomon túl pedig illene megvédenem a tavalyi első helyezett címemet.
Persze tisztában vagyok vele, hogy 45 éves vagyok, egyre világosabb, hogy az ultrafutás a helyes irány számomra, és tudom, hogy bármikor felbukkanhat egy ilyen kis helyi versenyen is egy ifjú huszonharmincéves titán még az enyémnél is jobb VO2max-szal, erősebb izomzattal stb. Bárhogy alakul is a történet, én a magam részéről ismét minden lehetségest megtettem.
Sárvár után azért kellett egy kis regeneráció, egy körmömet csak elvesztettem, és a talpamra a bőrt újra kellett növesztenem. A hátsó combhajlítók eredési pontját valószínűleg csonthártya szinten megszaggattam Sárváron ill. a felkészülés során, mert még azóta sem állt helyre egészen, és akadályozta a gyorsító edzéseket, különösen a sprinteket.
Ráadásul az elmúlt egy hónapban spontán „megnyertem” egy online önismereti coachingot is, ami rengeteg figyelmemet és energiámat lekötötte és elvitte, a fókuszaimmal együtt. Sajnos idő –és energia hiányában a lezárásra már nem került sor az eredeti coach-al, de szerencsére ma találtam helyette mást :) Azt kicsit sajnálom, hogy a lezárás már nem lesz meg a FótiFuti előtt, lévén az új coach-al csak jövő csütörtökön tudok találkozni, de remélem, hogy a FótiFutira ennek ellenére pszichésen és mentálisan is teljesen összerakom magam, és a fókuszok is visszakerülnek a helyükre :)
Reménykeltő, hogy múlt szombaton sikerült 2 km-es bemelegítés után lefutni a 21 km-es pályát 2 óra 3 perc alatt, ami 6 perc javítás a tavalyi versenyeredményemhez képest. Versenyen ehhez képest még lehet javulás, bevihetem 2 óra alá az időt, ami nem lenne rossz egy terep félmaratonhoz, akár a dobogóhoz is elegendő lehet. Úgyhogy meglátjuk :)
Reméljük, az időjárás is kegyes lesz hozzánk: ne essen (max. egy kicsi előző este, hogy elegyengesse a homokos talajt), ne legyen szél, ne tűzzön a nap, felhőt nem bánnám, és ne legyen brutál meleg, mert akkor sokkal nehezebb a dehidratálást elkerülni (a szombati edzőfutáskor is 50 kg-ra elfogytam a jó melegben) :)
Minden szurkolást hálás szívvel fogadok: 9:30-11:35 között lehet küldeni az energiát, a pozitív gondolatokat, bármilyen jóféle afterburning és varázslat jöhet! ;)
A verseny után lesz még valószínűleg egy babás jóga bemutatóm 12:00-12:30, azért is lehet szurkolni, hogy képes legyek megtartani fizikálisan és hangilag és a dehidratáltság miatt se ájuljak le a színpadról grin hangulatjel:-D
Csatoltam nektek az idei egyetlen közös edzőfutásunkat a fótiakkal, a szülinapomon, amikor a férjem – szülinapi ajándékként - életében először futott 12 km-t :) Azóta is futogat 8-12 km-eket, hurrá!



Kövess minket a Facebook-on!